Üdv
ismét itt!
Hol is kezdjem... Hát igen megtörtént a kirándulás, és
NAGYON jó volt.☺Igaz voltak apró zavaró tényezők, de ezektől most
tekintsünk el! Ma az első
napot írom le. Lehet, hogy kicsikét hosszú lesz, de megpróbálom, a lehető legfrappánsabban ismertetni.😋
Ahogy az előző posztban már bemutattam a részletes
programot, korai indulást írtak. A gyülekező 3:50-re volt meghirdetve, 4:20
fele pedig már indultunk is. Ez azt jelentette, hogy 2:50-kor (anya szerint
2:55-kor😂) keltem. Aztán elindultunk a sulihoz 3:30
körül. Elsőként értünk oda (mint általában mindig). Még vártunk egy kicsit,
aztán mikor Ági néni megérkezett, mi is kiszálltunk a kocsiból, de akkor ő már
bent volt a suliban....😁. Aztán szépen sorjában
megjött mindenki, végül a busz is, élén egy nagyon rendes sofőrrel. A vezető leszállt és üdvözölte a tanárnőket,
valamint kinyitotta a csomagtartókat. Mi ezalatt az idő alatt pár
osztálytársammal tolongtunk az ajtóban, hogy minél jobb helyünk legyen, közben a szüleink
segítettek bepakolni a táskákat. Végül sikerült számunkra megfelelő helyet
találni. Ismételném, hogy számunkra, mármint a barátnőimmel együtt, megfelelő
helyre ültünk, és nem azért mert mi, nyomik vagy egyéb rokonértelmű, negatív
jelzőkkel ellátott emberek lennénk. Az első posztban már említettem, hogy sajnos nem bírom a buszozást, de ha elöl ülök,
sokkal jobb, mintha középen, vagy éppen hátul lennék... Ezért a barátnőimmel a
busz elején választottunk helyet magunknak, ami sokak szerint nem „menő” dolog.
Nekünk azonban - sokan másokkal - ezzel semmi bajunk nem volt, jól éreztük
magunkat, sőt nekem még sikerült beszélgetnem más évfolyamtársaimmal is és a tanárnőinket
is jobban megismertük. Szerencsére nem lett semmi bajom a buszon, pedig egy
kicsit tényleg kanyargós volt, de végül a rokonoknak igazuk lett, nem volt
vészes. Meg kell még említenem azt is,
hogy az egész kirándulás alatt meg voltam fázva, és nem nagyon volt hangom.☹.10 óra felé átértünk a határon és
onnan egyenesen Nagyváradra vezetett az utunk. Itt először egy helyi iskolába mentünk, ahol meghallgattuk az iskola
történetét (hallottunk az iskola névadójáról, Szacsvay Imréről, aki egy tollvonással vesztette életét) és sok információval lettünk
gazdagabbak. Például megnéztük az iskola rajztanárja által készített, kisebb képekből összeálló festményt, amiből később totó is készült.Pár diák bejött a tavasziszünetükről (mivel náluk akkor volt) csak a mi kedvünkért. Voltunk az iskola könyvtárában és templomában is, majd
találkoztunk az ideiglenes idegenvezetővel. Azután felültünk a buszra és
Nagyvárad belvárosában, valamint a Körös-parton sétáltunk. Annyira jó volt, de erről
a képeink is tanúskodnak majd. Ezután a püspöki székesegyházhoz buszoztunk, ahol fényképezés
és információszerzés után megnéztük Szent László hermáját is. Ezután a Király-hágó következett. Felmentünk
egy pihenőhelyhez, ami egyben kilátó is volt. Itt mindenki el tudott menni
mosdóba vagy vásárolhatott (szerencsére jégkrém is volt, így nagyon örülhettek az eladók, mert sokan vettek ☺),
de fényképezkedtünk is. Ezt követően
pedig elindultunk Körösfőre. Itt rengeteg hely adódott vásárlásra, csak ezt én
sajnos nem tudtam kihasználni, annyira lefoglalt, hogy a telefonom „vicces”
hangulatában volt és nem tudtam hazatelefonálni a hálózat miatt. Utólag is ezer köszönet Kittinek, amiért
odaadta a telefonját, amit sikerült aztán le is ejtenem. 😡Eközben, szédületes tempóban hógömböt kerestünk. Az egyik
osztálytársunk és egyben nagyon jó barátom, Zsombi ugyanis április 28-án
ünnepelte a szülinapját. Ennek apropójából Edina néni kicsit puhatolózott és
megtudta, hogy Zsombi gyűjti a hógömböket és megkért minket, hogy ha látunk,
szóljunk neki. Ez akkor ott nem jött össze, de végül péntekre szerencsére lett
egy. A következő úti cél Kolozsvár volt. Itt felvettük az
idegenvezetőnket (Zoli bácsit , aki Háromszékről jött hozzánk, népviseletben, és be kell vallani nagyon magasan, az ő 190 cm-ével☺), aztán elsétáltunk Mátyás király majd Bocskai István szülőházához, onnan pedig a Szent Mihály templomhoz, ahol az előtte levő teret parkosították, de ezelőtt még régészeti vizsgálatokat kellett végezni, ezért láttunk csontvázat is, majd a Mátyás lovasszoborhoz mentünk. Rövid
séta után a Farkas utcai templomhoz is eljutottunk, s közben azt is megtudtuk,
hogy Erdélyben a gördeszkát görcsdeszkának nevezik. Bolyai János szülőháza –az előtte levő Romulus és Rémus szobrával - is
keresztezte utunkat.A Babes- Bolyai Tudományegyetem sem maradhatott ki a
látnivalókból.Valamint, még megnéztük Sárkányölő Szent György szobrát, amin a sárkáényfarok helye fontos szerepet kapott. Útközben rengeteget nevettünk, és Lillának, aki szintén
osztálytársam, áldozatokat kerestünk (erről még lesz szó több bejegyzésben is 😂.)
Végül elindultunk Torockóra, az első napi szállásunkra. Utazás közben székely
vicceket hallottunk az idegenvezetőnktől(vagy ideges vagy hon- és népismeret), sőt még erdélyi KRESZ-t is tanultunk.
Péládul azt, hogyha az adott folyó folyásirányával ellenkezőleg fordultunk,
akkor azt úgy mondják, hogy „lefordultunk”, ha pedig a folyásiránynak
megfelelően, akkor „felfordultunk”.☺
Miután elmagyaráztuk, hogy nálunk a
felfordulni mit jelent, utána megtudtuk azt is, hogy a körforgóban „söndörödni”
szokás (mint a néptáncban), valamint hogy náluk „bezöldül” a lámpa. Drága
barátosnőmet (Timit) majdnem éneklésre is tudtuk bírni, de végül ez a hajó
elúszott. Sötétben értünk oda Torockóra, addigra már nagyon kevés hangom lett😀.
Bementünk a panzió éttermébe, ott vacsoráztunk. A menü grízgaluska leves (Karina
szerint óriás nokedli leves☺), pörkölt, tészta, káposztasaláta és (szerintem) almás- fahéjas süti
volt. Eközben rengeteget nevettünk,
összebarátkoztunk pár „c”-s lánnyal, és persze azért jól is laktunk (finom volt☺).
Látszott rajtunk, hogy éhesek vagyunk, mert amikor kihozták a
káposztasalátát, a Lilla elkezdte azt enni magában,
végül sokan úgy döntöttek,
hogy amíg nem érkezik
meg a pörkölt és a tészta, azt fogyasztják a leves után előételként.😂
Aztán megérkezett a várva várt főétel és végre mindenki ehetett. Négy főre
jutott egy tál, nálunk ez úgy volt, hogy 3 osztálytársammal osztoztunk rajta (Csenge,
Gréti, Hanna). Meg is ettük az egészet, de a salink előbb elfogyott. Hanna azonban meglátta, hogy egy másik
négyesnél érintetlenül volt a káposzta, ezért én (ki más?☺)
elkértem tőlük a többieknek. Ezen kívül még sütit is kellett kunyiznom a
többiektől úgy, hogy én már nem is kértem. Vacsi után kimentünk a buszhoz a cuccainkért és jött a
legizgibb rész: a szobák kiosztása (hely szerint, mivel a személyeket ugyebár
tudtuk). Két kétemeletes ház tartozott a panzióhoz. Az egyik az étterem előtti,
a másik az étterem mögötti. Mi az utóbbiba kerültünk a földszintre, egy nagyon
szép szobába. Ez azonban nem volt egyszerű mutatvány! Mire a dugig telepakolt
nagy bőröndömet, a hátizsákommal, oldaltáskámmal és ajándékszatyrokkal a sok
lépcsősoron át eljuttattam a házig, az még életem eddigi legnehezebb tesióráját
is lepipálta bőven! De megcsináltam!☺ A berendezkedés után lefürödtünk
és beszélgetni kezdtünk Lilivel és Kittivel, a
szobatársaimmal. Közben telefonon is tartottuk a kapcsolatot pár osztálytársunkkal
(ez még emberi időben történt), aztán nagy nehezen lefeküdtünk aludni. Az édes
álom azonban nem jött olyan könnyen, mivel fölöttünk minden lépés és beszéd
lehallatszott és néha recsegett is a ház, meg a másik szobából is sok hang
szűrődött ki, de végül csak-csak elaludtunk.
Még mielőtt elfelejtem, kiránduláskor nálunk szokás
jóságmanót húzni. Ez azt takarja, hogy mindenki húz egy nevet, és azzal kell
kedvesnek lennie egész kirándulás alatt. Ez azért nem azt jelenti, hogy kell
vennie neki egy csokit, amiből azonnal rá is jönne, hanem pl. megkérdezni, hogy
aludt, stb. És persze tilos elárulni, hogy kit húztál, ezt azonban még senkinek
sem sikerült végig titokban tartania - de a reményt nem adjuk fel! A harmadik
napi posztban árulom majd el, hogy engem ki húzott, illetve, hogy én kit
húztam.
Remélem, sikerült mindent leírnom, nemsokára jelentkezem
újból!
Gerda

