2017. május 1., hétfő

Első nap


Üdv ismét itt!

 Hol is kezdjem... Hát igen megtörtént a kirándulás, és NAGYON jó volt.☺Igaz voltak apró zavaró tényezők, de ezektől most tekintsünk el! Ma az első napot írom le. Lehet, hogy kicsikét hosszú lesz, de megpróbálom, a lehető legfrappánsabban ismertetni.😋

Ahogy az előző posztban már bemutattam a részletes programot, korai indulást írtak. A gyülekező 3:50-re volt meghirdetve, 4:20 fele pedig már indultunk is. Ez azt jelentette, hogy 2:50-kor (anya szerint 2:55-kor😂) keltem. Aztán elindultunk a sulihoz 3:30 körül. Elsőként értünk oda (mint általában mindig). Még vártunk egy kicsit, aztán mikor Ági néni megérkezett, mi is kiszálltunk a kocsiból, de akkor ő már bent volt a suliban....😁. Aztán szépen sorjában megjött mindenki, végül a busz is, élén egy nagyon rendes sofőrrel.  A vezető leszállt és üdvözölte a tanárnőket, valamint kinyitotta a csomagtartókat. Mi ezalatt az idő alatt pár osztálytársammal tolongtunk az ajtóban, hogy minél  jobb helyünk legyen, közben a szüleink segítettek bepakolni a táskákat. Végül sikerült számunkra megfelelő helyet találni. Ismételném, hogy számunkra, mármint a barátnőimmel együtt, megfelelő helyre ültünk, és nem azért mert mi, nyomik vagy egyéb rokonértelmű, negatív jelzőkkel ellátott emberek lennénk. Az első posztban már említettem, hogy  sajnos nem bírom a buszozást, de ha elöl ülök, sokkal jobb, mintha középen, vagy éppen hátul lennék... Ezért a barátnőimmel a busz elején választottunk helyet magunknak, ami sokak szerint nem „menő” dolog. Nekünk azonban - sokan másokkal - ezzel semmi bajunk nem volt, jól éreztük magunkat, sőt nekem még sikerült beszélgetnem más évfolyamtársaimmal is és a tanárnőinket is jobban megismertük. Szerencsére nem lett semmi bajom a buszon, pedig egy kicsit tényleg kanyargós volt, de végül a rokonoknak igazuk lett, nem volt vészes.  Meg kell még említenem azt is, hogy az egész kirándulás alatt meg voltam fázva, és nem nagyon volt hangom.☹.10 óra felé átértünk a határon és onnan egyenesen Nagyváradra vezetett az utunk. Itt először egy helyi iskolába mentünk, ahol meghallgattuk az iskola történetét (hallottunk az iskola névadójáról, Szacsvay Imréről, aki egy tollvonással vesztette életét) és sok információval lettünk gazdagabbak. Például megnéztük az iskola rajztanárja által készített, kisebb képekből összeálló festményt, amiből később totó is készült.Pár diák bejött a tavasziszünetükről (mivel náluk akkor volt) csak a mi kedvünkért. Voltunk az iskola könyvtárában és templomában is, majd találkoztunk az ideiglenes idegenvezetővel. Azután felültünk a buszra és Nagyvárad belvárosában, valamint a Körös-parton sétáltunk. Annyira jó volt, de erről a képeink is tanúskodnak majd. Ezután a püspöki székesegyházhoz buszoztunk, ahol fényképezés és információszerzés után megnéztük Szent László hermáját is.  Ezután a Király-hágó következett. Felmentünk egy pihenőhelyhez, ami egyben kilátó is volt. Itt mindenki el tudott menni mosdóba vagy vásárolhatott (szerencsére jégkrém is volt, így nagyon örülhettek az eladók, mert sokan vettek ☺), de fényképezkedtünk is.  Ezt követően pedig elindultunk Körösfőre. Itt rengeteg hely adódott vásárlásra, csak ezt én sajnos nem tudtam kihasználni, annyira lefoglalt, hogy a telefonom „vicces” hangulatában volt és nem tudtam hazatelefonálni a hálózat miatt.  Utólag is ezer köszönet Kittinek, amiért odaadta a telefonját, amit sikerült aztán le is ejtenem. 😡Eközben, szédületes tempóban hógömböt kerestünk. Az egyik osztálytársunk és egyben nagyon jó barátom, Zsombi ugyanis április 28-án ünnepelte a szülinapját. Ennek apropójából Edina néni kicsit puhatolózott és megtudta, hogy Zsombi gyűjti a hógömböket és megkért minket, hogy ha látunk, szóljunk neki. Ez akkor ott nem jött össze, de végül péntekre szerencsére lett egy. A következő úti cél Kolozsvár volt. Itt felvettük az idegenvezetőnket (Zoli bácsit , aki Háromszékről jött hozzánk, népviseletben, és be kell vallani nagyon magasan, az ő 190 cm-ével☺), aztán elsétáltunk Mátyás király majd Bocskai István szülőházához, onnan pedig a Szent Mihály templomhoz, ahol az előtte levő teret parkosították, de ezelőtt még régészeti vizsgálatokat kellett végezni, ezért láttunk csontvázat is, majd a Mátyás lovasszoborhoz mentünk.  Rövid séta után a Farkas utcai templomhoz is eljutottunk, s közben azt is megtudtuk, hogy Erdélyben a gördeszkát görcsdeszkának nevezik. Bolyai János szülőháza –az  előtte levő Romulus és Rémus szobrával - is keresztezte utunkat.A Babes- Bolyai Tudományegyetem sem maradhatott ki a látnivalókból.Valamint, még megnéztük Sárkányölő Szent György szobrát, amin a sárkáényfarok helye fontos szerepet kapott. Útközben rengeteget nevettünk, és Lillának, aki szintén osztálytársam, áldozatokat kerestünk (erről még lesz szó több bejegyzésben is 😂.) Végül elindultunk Torockóra, az első napi szállásunkra. Utazás közben székely vicceket hallottunk az idegenvezetőnktől(vagy ideges vagy hon- és népismeret), sőt még erdélyi KRESZ-t is tanultunk. Péládul azt, hogyha az adott folyó folyásirányával ellenkezőleg fordultunk, akkor azt úgy mondják, hogy „lefordultunk”, ha pedig a folyásiránynak megfelelően,  akkor „felfordultunk”.☺ Miután elmagyaráztuk, hogy nálunk a felfordulni mit jelent, utána megtudtuk azt is, hogy a körforgóban „söndörödni” szokás (mint a néptáncban), valamint hogy náluk „bezöldül” a lámpa. Drága barátosnőmet (Timit) majdnem éneklésre is tudtuk bírni, de végül ez a hajó elúszott. Sötétben értünk oda Torockóra, addigra már nagyon kevés hangom lett😀. Bementünk a panzió éttermébe, ott vacsoráztunk. A menü grízgaluska leves (Karina szerint óriás nokedli leves☺), pörkölt, tészta, káposztasaláta és (szerintem) almás- fahéjas süti volt. Eközben rengeteget nevettünk, összebarátkoztunk pár „c”-s lánnyal, és persze azért jól is laktunk (finom volt☺). Látszott rajtunk, hogy éhesek vagyunk, mert amikor kihozták a káposztasalátát, a Lilla elkezdte azt enni magában, végül sokan úgy döntöttek, hogy amíg nem érkezik meg a pörkölt és a tészta, azt fogyasztják a leves után előételként.😂 Aztán megérkezett a várva várt főétel és végre mindenki ehetett. Négy főre jutott egy tál, nálunk ez úgy volt, hogy 3 osztálytársammal osztoztunk rajta (Csenge, Gréti, Hanna). Meg is ettük az egészet, de a salink előbb elfogyott.  Hanna azonban meglátta, hogy egy másik négyesnél érintetlenül volt a káposzta, ezért én (ki más?☺) elkértem tőlük a többieknek.  Ezen kívül még sütit is kellett kunyiznom a többiektől úgy, hogy én már nem is kértem. Vacsi után kimentünk a buszhoz a cuccainkért és jött a legizgibb rész: a szobák kiosztása (hely szerint, mivel a személyeket ugyebár tudtuk). Két kétemeletes ház tartozott a panzióhoz. Az egyik az étterem előtti, a másik az étterem mögötti. Mi az utóbbiba kerültünk a földszintre, egy nagyon szép szobába. Ez azonban nem volt egyszerű mutatvány! Mire a dugig telepakolt nagy bőröndömet, a hátizsákommal, oldaltáskámmal és ajándékszatyrokkal a sok lépcsősoron át eljuttattam a házig, az még életem eddigi legnehezebb tesióráját is lepipálta bőven! De megcsináltam!☺ A berendezkedés után lefürödtünk és beszélgetni kezdtünk Lilivel és Kittivel, a szobatársaimmal. Közben telefonon is tartottuk a kapcsolatot pár osztálytársunkkal (ez még emberi időben történt), aztán nagy nehezen lefeküdtünk aludni. Az édes álom azonban nem jött olyan könnyen, mivel fölöttünk minden lépés és beszéd lehallatszott és néha recsegett is a ház, meg a másik szobából is sok hang szűrődött ki, de végül csak-csak elaludtunk.

Még mielőtt elfelejtem, kiránduláskor nálunk szokás jóságmanót húzni. Ez azt takarja, hogy mindenki húz egy nevet, és azzal kell kedvesnek lennie egész kirándulás alatt. Ez azért nem azt jelenti, hogy kell vennie neki egy csokit, amiből azonnal rá is jönne, hanem pl. megkérdezni, hogy aludt, stb. És persze tilos elárulni, hogy kit húztál, ezt azonban még senkinek sem sikerült végig titokban tartania - de a reményt nem adjuk fel! A harmadik napi posztban árulom majd el, hogy engem ki húzott, illetve, hogy én kit húztam.

Remélem, sikerült mindent leírnom, nemsokára jelentkezem újból!


Gerda

2017. április 24., hétfő

Előzetes


Üdvözlök mindenkit újra itt!

Mint már az előző bejegyzésemben is említettem, kaptunk előzetes feladatokat a kirándulással kapcsolatban, valamint sok tanórán is foglalkoztunk vele. Ilyen volt például, amikor törin zászlót és címert kelett színezni és kiegészíteni, szöveg alapján, aztán totót is töltöttünk ki és nagylépésekben átvettük Erdély történelmét. Éneken filmet néztünk Körösfőről, majd a padtársunknak kellett kérdéseket feltenni. A barátnőmmel, Kittivel, még PowerPointot is készítettünk róla, itt megtanultuk a nevét eredeti nyelven (Izvoru Crișului)😃. Földrajzon több órán keresztül foglalkoztunk vele, beszélgettünk azokról a városokról, amelyeket a kirándulás soràn érinteni fogunk és készítettünk egy osztályplakátot is. Életvitelen néhány osztálytársam kalotaszegi és torockói hímzést készített. Más feladatokat is kaptunk, amiket az adott helszínen vagy a buszon kell előadni. Egy másik barátnőmmel- Timivel- elvállaltuk, hogy Szent László életéről fogunk előadást tartani a buszon. Ezt tegnap este meg is csináltunk, ma pedig odaadtuk Edina néninek, hogy nézze át. Neki is és nekünk is nagyon tetszik, reméljük a többieknek is fog. Kiderült az is a mai napon, hogy ki- kivel lesz egy szobában, én a legjobb(Kitti) és egy nagyon jó(Lili) barátnőmmel kerültem egy szobába.😊💕

Pakolni holnap fogunk, most pedig ismertetném a részletes programot:


És mielőtt még elköszönnék, elmondanám, hogy sajnos megfáztam, mivel Áprilisban esik a hó, és nem olyankor amikor kellene, és akkor nem éppen jó olyan cipőben suliba menni ami könnyen átázik😀

Most pedig elköszönök és vagy szerdán jön az első nap összefoglalója vagy pedig vasárnap (ha nem lesz Wi-Fi😢)

Gerda

2017. április 21., péntek

Bevezető

Üdvözlök mindenkit a blogomon!

Maczó Gerdának hívnak, a Dunaújvárosi Dózsa György Általános Iskola 7.b osztályába járok. Nagyon szeretem az osztályom, nélkülük eléggé szürkék lennének a hétköznapjaim. Mindig pörög az élet, nagyon jó a csapat, igaz néha- néha (vagy igen sok alkalommal😀) összekapunk, de ettől eltekintve tényleg nagyon jó osztály vagyunk (ami az osztályközösséget illeti😝).

Hogy miért pont "Határtalanul" lett a blogom neve? Erre igen egyszerű a válasz. Iskolánk 2010- óta minden évben pályázik a "Határtalanul!"programra. Eddig majdnem minden évben sikerült is elnyeri a sulinak a pályázatot, és minden évben az aktuális hetedikesek közül visznek 40 főt, Magyarország szomszédos országainak magyar lakta területeire, a nemzeti összetartozás erősítése érdekében. 6.-ban már hallottunk erről a programról amikor az akkori 7.-esek tartottak előadásokat a Téma napon, ez rendszerint június 4-én szokott zajlani, ami a nemzeti összetartozás napja. Már akkor nagyon tetszett ez a kirándulás, az előadások és a bemutatók alapján én is szívesen mentem volna velük. Ők igaz Horvátországba mentek, mi most viszont Erdélybe indulunk szerdán. Kirándulásunk a "Királyok és fejedelmek útján" nevet kapta. Előzetes feladatokat is kaptunk, ennek keretein belül, hoztam létre a blogomat.

Nekünk idén szerencsénk van, mivel a mi évfolyamunkon csak 3 osztály van, ezért minden osztályból többen jöhettek, hogy meglegyen a 40 fő. A mi osztályunkból kerültek ki a legtöbben, de természetesen a másik két osztályból is jönnek. Jön velünk ezenkívül négy kísérőtanár. A mi ofőnk Edina néni, az a- sok  ofője Márta néni, és a c-sek ofője helyett (aki nem tud jönni😡) Ági néni valamint az igazgató, Aranka néni. 

Amikor megtudtam, hogy mehetek vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt nagyon örültem, mert tudom, hogy ez egy felejthetetlen élmény lesz, de kicsit féltem is, mivel nem vagyok egy nagy busz fan, nem nagyon bírom a kanyargós utakat, és valljuk be Erdély igencsak az... Szerencsére ezt a félelmem, sikerült legyőznöm, mivel már jártam arra  amerre megyünk (nem Erdélyben, hanem a határ fele☺) és tudom, hogy arrafelé nem annyira szerpentines, ahogyan a Partiumnál sem. Valamint rokonok mondták, hogy ahová megyünk ott nem annyira kacskaringós(Remélem nem csak megnyugatni akartak...☺). Természetesen azt én is gonodolom, hogy  nem nyíl egyenes utakon fogunk menni, meg a Király- hágóra is felkészítettem magam. Most, hogy már mindenre fel vagyok készülve, nagyon- nagyon várom. 

Most ennyit szerettem volna megosztani, nem sokára hozom a programot, valamint a hétfői gyűlés információit!


 Gerda