Harmadik nap

Üdvözlök mindenkit!

Ma az utolsó Erdélyben töltött napunkról szóló beszámolót hoztam el.

Csütörtök este, reggel 6 órára állítottam az ébresztőt, a többiekkel még hangot is választottunk hozzá. Az előző posztban nem említettem meg, de én aludtam a fenti ágyon (alattam pedig Kitti), aminek mindenhol volt kerete csak kifelé nem (amerre le lehet esni)😂.  Mellettem volt még a másfél literes vizem, egy 100 db-os papírzsepi és még a telefonom is, de megoldottam és nem estem le. Volt akinek még nálam is jobban, de olyan is akadt, akinek rosszabbul ment az alvás. Például Zselyke úgy kelt fel ahogy elaludt, viszont Hanna beszámolója alapján (ő a másik szobában aludt) sokszor megindult a föld felé☺.Reggel 6-kor ébresztett (volna) a trombitaszó a telefonomból, de annyira nem volt hatásos, mert 5 perc után figyeltem csak fel rá, de többen is felébredtek rá (állítólag kaptam is miatta egy PET-palackot, de nem éreztem - köszi Karina 😝), viszont sokan vissza is aludtak. A Timiről is azt hittem alszik, de kiderült, hogy látta, amikor integettem a felkelőknek. :D  Amikor nagyjából magunkhoz tértünk,  a történelem, vagy inkább az elmúlt nap, megismételte magát, így aznap is sikerült megismernem a szupergyors énemet, ami nagyon ritkán mutatkozik. Igaz nem elsőként értünk le, de sikerült egy fokkal praktikusabban elpakolnom, mint csütörtökön. Leszenvedtük magunkat a harmadikról (felszereléssel sokkal nehezebb volt mint amúgy),  igaz ez nem ment zökkenőmentesen, mivel szegény Kitti bőröndje bemondta az unalmast: az első emeleten lejött az egész keréksor. Nagy nehezen lecipelte, de én sem tudtam segíteni, mivel az én kezem is tele volt, és a másfél literes víz megint a kezem és a föld között egyensúlyozott. Kipakoltunk a buszhoz és köszönöm szépen Zolinak, aki segített berakni a bőröndömet ☺.Végül mindenki felszállt és sokak legnagyobb örömére elindultunk reggelizni. A választható reggeli nutellás- vagy zakuszkás kenyér volt teával. Reggeli közben próbáltam kedveskedni a kihúzottammal (nem csak akkor, máskor is) közben pedig jókat beszélgettünk az osztálytársakkal és az évfolyamtársakkal is. Aztán elérkezett a napokon át tartogatott titok leleplezése, Zsombit felköszöntöttük, majd a kapott gumicukorral körbekínált mindenkit. Megköszöntük a vendéglátást  ünnepélyesen átadtuk az ajándékokat amiket hoztunk és elindultunk Déva várához. Előző este még arról volt szó, hogy felmehetünk egy többszemélyes felvonóval, végül ez reggelre változott, és a busz kitett minket annál a helynél, ahonnan megkezdhettük a gyaloglást. Ez az út szintén felért egy tesiórával (szerintem megbeszélték az utazási irodák a tesitanárainkkal, hogy minden nap gondoskodnak a megfelelő testmozgásról :D )!  A dimbes- dombos utak, kissé kifogtak rajtunk, (Zoli bá'-n természetesen nem ☺), de kegyelmezett nekünk a hon- és népismeretvezetőnk, megálltunk egy pár perces szünetre, és újabb székely vicceket hallgathattunk meg, majd tovább indultunk és a vár kapujáig meg sem álltunk.Mikor bementünk a várba, Zoli bácsi mesélt nekünk, majd választhattunk, hogy fellépcsőzünk, vagy gyilokjárózunk+ gyalogolunk. A többség az utóbbit választotta, ezért felmentünk a gyilokjáróra. Itt hatalmába kerített a tériszony, de azért megcsodáltam a kilátást, ami nagyon szép volt. Aztán gyaloglás következett, meg még egy gyilokjáró, amit már sokan kihagytak és inkább a macskaköves utat választották, majd végül még egy kis gyaloglással elértünk a várhoz. Fénykép- és videószünet után tovább mentünk, ahol meghallgathattuk Kőmíves Kelemenné balladáját, Lili és a "c"-s Luca előadásában. Ezt a tényleg profi előadást követően a vár egyik ajtajánál (a felcsapódó hídnál😂) csoportképet készítettünk, meghallgattuk az idegesvezetőnk (☺) történetét, majd elindultunk lefelé.Miután kiértünk a várból, szokásunkhoz híven lemaradtunk, csak most kicsit több emberrel. Találkoztunk állatokkal (bárányokkal és kutyusokkal) és jókat szórakoztunk. Azt követően, hogy leértünk a hegyről, nem találtuk ott se a csapatot, se a buszt. Így elindultunk az egyetlen úton, amin lehetett, mikor megláttuk két osztálytársamat (Zolit és Petit), akik vagy tényleg nem tudták hol a busz vagy csak nem akarták, de megtaláltuk végül. Itt megvártuk azokat, akiknek mosdózásra volt szükségük vagy vásároltak valamit, és eközben Zoli bácsival beszélgettünk. Mikor mindenki megérkezett, felszálltunk a buszra és elindultunk Marosillyére, és meg sem álltunk Bethlen Gábor szülőházáig.Mikor leszálltunk a buszról és átsiettünk az út másik felére, bementünk a ház udvarába, ahol találkoztunk a ház vezetőjével, aki beinvitált minket. Megtekintettünk egy- két szobát majd egy előadást hallgattunk meg, sőt még vásároltunk is. Aztán lementük a pincébe, ahol egy dokumentumfilmet néztünk meg a házról, ezt követően gyors mosdózás jött, majd visszaindultunk a buszhoz, ahol megkaptuk a tízórainkat. Ez két szendvics, egy csokiszelet és egy üdítő volt. Ezután pedig elindultunk Aradra. Egy viszonylag hosszabb buszozás után megcsodáltuk a belvárost, majd elmentünk az aradi vértanúk sírja fölötti emlékműhöz, itt fényképezkedtünk, sőt még a Himnuszt is elénekeltük, amiről videó is készült.☺Ezt követően visszaszálltunk a buszra és elköszöntünk Zoli bá'-tól aki ezalatt a rövid idő alatt igazán a szívünkhöz nőtt. Egy utolsó mikrofonba fújással (ez a védjegyévé vált ☺) elköszönt tőlünk, majd szurkoltunk neki, hogy elérje a 15:45-ös vonatot, amivel hajnalra ért vissza az otthonába. Sikerült megszuggerálnunk a vonatot úgy, hogy elérje, így nem kellett karintivel mennie. A karinti amúgy nem más, mint a stoppolás, székelyül.☺Így tehát elindultunk és egyenesen a határ felé vettük az utunk. Közben sokat beszélgettünk,  mondjuk volt aki már nagyon várta, hogy mosdózhasson, én néha kivittem a szemetet (a 3 nap alatt diplomát is kaptam róla😂) szóval összességében nagyon jól elvoltunk. Aztán a határhoz érve kissé elszabadult a pokol, a Hanna lézertollának köszönhetően, amivel a várakozó kamionosok hangulatáról is gondoskodtak. Kis idő elteltével átértünk a határon, így már nagyon vártuk, hogy a következő megállóhoz érjünk, ami a WC volt.  Ezt gyorsan megejtettük, majd a tanárnők kihirdették, az előző napi esti kvízek eredményét, amiben a mi 10 fős csapatunk nyert!! Nagyon öröltünk neki, még ajándékot is kaptunk, ami tetézte a boldogságot. (Egyébként Celebration csoki volt).Ezután jött a jóságmanó leleplezése. Hátulról jöttünk előre fele, így az általam húzott ember (aki hátul ült) gyorsan következett és sajnos nem jött rá. És ő nem más volt, mint az egyik osztálytársam, Dénes. Mire előre értünk, nem volt sok esélyem találgatni, pár tippem volt, de azokat mind kilőtték, így tehát a logikámra támaszkodva és az elmúlt napok történéseire gondolva, eltaláltam ki húzott engem, aki az "a"-s Fruzsi volt. Edina néni körbejárt és mindenki kapott cukrot, aki eltalálta és az is, aki nem.☺ Eztán már szabadon elfoglalhattuk magunkat (mi a többiekkel vicceket hallgattunk), végül szakadó esőben hazaértünk, épségben-egészségben.

Elképesztően jó 3 nap volt!!!

Nemsokára hozok egy rövid összegzést, valamint a Téma- napról a tudnivalókat!

Gerda

Második nap

Köszöntök mindenkit!

Ma a második napot mutatom be, ami igencsak élménydús volt, tele programokkal, buszozással, túrával.

Reggel én ébredtem először, aztán Lili és végül Kitti. Nem sokkal, miután felkeltem, Edina néni kopogott, így ébresztve minket. Kissé nehezen, de kinyitottam az ajtót, beszéltünk pár szót, majd elkezdődött a reggeli rohanás. :D  Igaz én keltem fel először, de utolsóként  mosakodtam. Gyors öltözés közben jött Aranka néni (nem a legmegfelelőbb időben, éppen akkor öltözködtem😂) így résnyire nyitott ajtónál próbáltunk kommunikálni.  Ezt követően egyszerre hárman fésülködtünk, ezt futólépéses pakolás váltotta, igaz utolsóként értünk át még így is az étterem elé (arra a napra is kaptam tesiórát), de legalább nem hagytunk ott semmit, amiért viszont piros pont jár.☺

Sietve kipakoltunk a buszhoz, aztán bementünk az étterembe, ahol a reggeli fele már várt minket. Végül megérkezett a másik fele is, igaz ekkor én már ettem az eperlekváros kenyeremet, amikor kihozták a virslit és a bundáskenyeret. Mentolos tea is járt hozzá, ami az egyik osztálytársam szerint (Zoli), jót tett volna a hangomnak. Hát ez nem sajnos nem vált be, de megittam, mert finom volt.☺ Hannának (szintén egyik osztálytársam és barátnőm) volt egy nagyon jó beszólása, amikor meglátta a vajat és a mustárt: "Ennek a vajnak nem kellett volna úgy elolvadnia, mint a másiknak?" 😀 Kérdését hangos nevetéssel jutalmaztuk, majd elmagyaráztam neki, hogy az egyik az mustár (ami "el volt olvadva") és a másik pedig a vaj.Miután megreggeliztünk kimentünk és sétáltunk az utcán, utána pedig bementünk a torockói múzeumba, ahol előadásokat hallgattunk, megnéztük a Székelykőt, végül visszaindultunk a buszhoz, felszálltunk rá és elindultunk a Tordai-hasadékhoz. Az út rövid volt, hála a hon- és népismeret vezetőnknek, aki vicceivel még jobban tartalmasabbá tette a kirándulást, valamint köszönet Kittinek is, aki segített összerendezni a dolgaimat, és egész kirándulás alatt bírta ezt, amit a tanár nénik meg is jegyeztek.☺ Mikor odaértünk mindenkit felcsigázott a vásárlási lehetőség, de ezt a túra végére kellett hagynunk. Elindultunk hát. Ekkor még a sor elején álltunk, aztán a közepére kerültünk, végül a végére. Zoli bá' ha lépett egyet, az legtöbbünknél az 3 lépés is volt. :D Ezért történt meg, hogy lemaradtunk, de ezt még be tudtuk hozni, mert Szent László pénzt kerestünk az Aranyosi- pataknál. Kis idő után ismét elindultunk, ekkor újra a végére kerültünk a sornak, de nem legutolsók voltunk, mögöttünk még jött pár "c"-s lány és Aranka néni, aztán jött egy kisebb pánik, mert szembe találtuk magunkat egy függőhíddal, amiről föciórán igaz már beszéltünk, de így élesben kicsit para volt. Végül csak rámentünk, de amikor a fiúk, Zoli bácsi meg Edina néni (☺) elkezdtek ugrálni, ott enyhe szívrohamot kaptam. Aztán átértünk rajta, de sikerült úgy lemaradnunk, hogy a csapat elejét és közepét már nem is láttuk. Ezer köszönet Lottinak és Grétinek, amiért segítettek, így csak kicsit pánikoltunk (kívülről😀). Néhány helyen viszont még így is meginogtam, amikor lecsúszni készült a lábam a kőről, szerencsére nem történt semmi, de megtudtam, hogy nem csak én jártam így...  Elértünk a második hídhoz, ami már nemcsak ijesztő volt, de eléggé veszélyesnek is tűnt, főleg, hogy a közepe el volt törve, ezért enyhén lejtett a folyó felé...😞 Ezen is átkínlódva magunkat mentünk tovább, közben szitkozódtunk egy kicsit a kövek miatt, valamint beszélgettünk és nevettünk is sokat. Aztán még egy híd jött, mondanám, hogy ez már meg se kottyant, de azért itt is volt bennem egy kicsi félsz...  Tovább túráztunk, aztán elérkeztünk egy forráshoz, ezen átmásztunk, és itt kezdtek trutyisodni a sziklák... Végül elérkeztünk a negyedik hídhoz, viszont ezen már nem mentünk át. Itt megvárt a csoport ⅔ része minket, majd visszafordultunk. Elengedtük a bátrabbakat és négyen a sor végére álltunk, velünk tartott Edina néni is.  Szegény Kittit hatalmába kerítette a tériszony és a pánik, szóval így indultunk visszafelé. A forrásnál idegenvezetőnk segített lemászni, aztán kicsit elidőztünk itt, ittunk is a vízéből (nekem nem ízlett), majd visszaindultunk. Útközben beszélgettünk, különleges madarat is láttunk, majd az első hídnál megvárt minket a csapat és amikor áttértünk, hangos tapssal és ovációval fogadtak minket. Itt már nem féltem, átszaladtam a hídon.☺ Végül Zselykével, Timivel és Kittivel indultunk visszafele. Amikor kiértünk, a többiek bementek a boltokba és vásárolgattak. Legtöbben a tégelyes jégkrémet választották tízórainak, de akadt aki óriás kürtöskalácsot vett. Én gyorsan felszaladtam átöltözni a buszra de, utána én is vettem magamnak egy Fantát. Nálam a fagyi kimaradt a torkom miatt, pedig az kellett volna rá... Aztán Edina néniék odahívtak az egyik bolthoz, ahol hógömb helyett találtak a Zsombinak ajándékot, csillagjegyes bőr karkötőt.☺ Sokan szerették volna használni a három WC valamelyikét, de ezt sajnos nem lehetett, mivel be voltak zárva. Így a többség úgy döntött, hogy a nagyenyedi pihenőig kitart… Egy kis utazást követően, meg is álltunk tehát Nagyenyednél, ahol mint mindig, vásároltak is páran ☺, majd visszaszálltunk a buszra és elindultunk a Bethlen Gábor Kollégiumhoz. Itt bementünk az épületbe, gyors csoportkép, majd felolvasva a II. világháború neves áldozait, megemlékeztünk róluk. Mindenkinek 2 nevet kellett felolvasnia az emléktábláról. Itt egyik osztálytársam, Lilla leejtette a telefonját, ami szegénynek össze is tört.☹ Ezután elsétáltunk Nagyenyed várához és vártemplomához, ahol két "a"-s lány (Fruzsi és Rebeka) képviseletében meg is koszorúztuk az 1848-as magyarellenes vérengzés emléktábláját, majd elindultunk Gyulafehérvárra. Talán ez volt az a hely, ami legjobban megfogott, Vajdahunyaddal egyetemben. Nagyon tetszett a székesegyház környezete. Tiszta volt, rendezett, és amerre nézett az ember vidámság fogta el.☺ Belülről is nagyon szépnek bizonyosult, megnéztük a Hunyadiak, Márton Áron püspök, Izabella királyné, valamint János Zsigmond kőszarkofágjait és körbe is sétáltunk. A programban azt írják, a templom csendes főhajtásra késztet. Tényleg lehengerlő volt. Itt végeztünk, majd elindultunk még Vajdahunyadra, a várba. Ahogy az előbb említettem, ez a hely is nagyon tetszett. Lenyűgöző volt a vár udvara, a kilátás és minden apró kis zug. Először megnéztük a kápolnában található Hunyadi szarkofág másolatát, majd sok termen végigmentünk. Voltunk az egykori országgyűlés termében, leányszobában is jártunk, majd lementünk egy terembe, ahová igencsak meredek lépcső vezetett. Eléggé viccesen tudtunk lemenni, Kitti könnyen haladt, én már kissé féltem, amit egy család ki is nevetett (☺) és ezt látva, Timi is furcsán érkezett le. Igaz volt, akinek ez nem tetszett, de ő is leért, csak pár másodperccel később. Itt is körbe néztünk, majd elindultunk felfelé. Ide ijesztő lépcsőkön kellett felmennünk, aztán egy igen keskeny folyosón mentünk végig, ahonnan ha lenéztünk, igen mély látvány tárult elénk. Aztán jött még egy lépcső, ahol viszont a klausztrofóbia fogott el. Két nagyon összeszűkült fal között volt a pár lépcsőfok, de számomra sokkal többnek tűnt, mint 4-5. Viszont innen is gyönyörű volt a kilátás. Még pár helyiségbe bementünk, vagy épp átmentünk rajtuk, aztán elindultunk, mivel nem szerettük volna, hogy bezárjanak.😁 Így tehát elindultunk vissza a buszhoz, csakhát, ez így túl egyszerű lett volna. Aznap szegény Kitti telefonja nem csatlakozott a helyi hálózathoz. Leértünk a parkolóhoz, közben még mindig próbáltuk csatlakoztatni a telefont és azért vásároltunk a parkolóban álló bódéknál is. Én cukrot vettem egy édességárusnál (nagyon finom), de volt aki enni valót, játékot vagy ajándéktárgyat vett. Miután mindenki bevásárolt, elindultunk Dévára, az aznap esti szállásra. Itt kilenc osztálytársammal kerültünk össze egy szobába (név szerint: Kitti, Kitti, Timi, Zselyke, Lili, Adri, Lotti, Karina, Karina). Mire az étteremhez értünk, addigra már mindenki megéhezett. Evés előtt a gyermekotthon néhány lakója elmondott egy imát, majd elkezdtük az evést. A menü zöldségleves és bolognai volt. (Sokaknak tetszett a vacsora, a kiszolgálás miatt😜) Miután végeztünk, a busz elvitt minket a szállásra. Várnunk kellett még egy kicsit, mert a ház egyik termében edzés volt. Végül megkaptuk az instrukciókat, majd következhetett a felcipekedés... A szerdai napból tanulva itt már jobban fel tudtam pakolni, igaz itt az utolsó lépcsőfordulóban leejtettem a vizemet (amit majdnem ott is hagytam).  Végül felszenvedtem magam és mikor meghallottam, hogy kevés a választható ágy, elkezdtem sietni és szinte úgy futottam mintha semmilyen táska nem lett volna nálam😂. Szerencsére sikerült még lefoglalnom azt az emeletes ágyat, amin még senki nem volt. Miután lepakoltunk és szokás szerint nem tudtam mit csináljak, hogy előrébb legyek, végül kipakoltam egy részét a ruháimnak, megpróbáltam kicsit összerendezni a táskám, aztán a többiekkel megnéztük a második emeletet. Ezt követően a szobában beszélgettünk, meg kinéztünk az ablakon, ahonnan egy igen szép ház partyjára láttunk rá. Állítólag lehetett látni egy érdekes alakú kéményt is (én ezt nem vettem észre)☺.  Kimentünk a Kittivel a mosdóba, mire visszaértünk a négy tanárnő bent volt a szobánkban a kirándulások felejthetetlen kellékével, a kvízekkel. Előtte már hármat kitöltöttünk, de a szóbeli még hátra volt. (Ez kicsit úgy hangzott, mintha egy vizsgáról beszélnék. :D) Miután megválaszoltuk a kérdéseket, elmentünk fürdeni hármas beosztásban. Mi még az elsők közt voltunk a szóbeliben, ezért senki nem akart még fürdeni a mi szobánkon kívül, mivel 3 WC, 3 zuhanyfülke és 4 csap volt. Lotti, Kitti és én mentünk először. Ez is túlontúl könnyedén ment volna, ha nem én kapom a középső zuhanyzót. Sajnos nem nagyon tudtam kezelni, és miután a Lotti megmutatta úgy sem nagyon sikerült, ezért, Kitti gyorsan lezuhanyozott és mehetttem az ő kabinjába, de olyan rendesek voltak, hogy megvártak. Szépen lassan mindannyian lefürödtünk, és utána elkezdtünk beszélgetni, ami a kirándulások szintén egyik meghatározó szimbóluma. Edina néni is feljött hozzánk és vele is pletykálkodtunk (szigorúan jó értelemben ☺) és megettük a mamám által készített sajtos rudat, közben Edina néninek eszébe jutott, hogy alá kell írnunk a képeslapot a Zsombinak, szóval még ezt is megejtettük, aztán lekapcsoltuk a villanyt és lefeküdtünk aludni. Kicsivel később villanyoltás után valamelyikünk bejelentette, hogy mosdózásra van szüksége az édes álom eléréséhez. Végül kimentek azok, akiknek ki kellett, de összetalálkoztak a "c"-sekkel, amit már nem lehetett hangtalanul intézni. Ennek az egésznek Aranka néni vetetett véget. Kisebb-nagyobb problémákkal, de végül csak- csak elaludtunk.

Hamarosan hozom a harmadik napról szóló beszámolót, valamint a Téma nappal kapcsolatos információkat!

Gerda